Szeptember 15-e a demokrácia nemzetközi napja. Rövid történeteink felvázolják a demokrácia történeti kialakulását, filozófiai hátterét, illetve a jelenség megélt, gyakorlati megvalósulását.
A demokrácia
A demokrácia görög eredetű szó, a démosz (nép) és kratein (uralom) szavakból jött létre. Jelentése: népuralom. Alapelve, hogy a társadalom tagjai közötti minden nemű hatalmi kapcsolat azokban gyökerezik, akik engedelmeskednek és nem azokban, akik parancsolnak. Mivel mindenki maga dönti el, hogy engedelmeskedik-e vagy sem, csak akkor fog engedelmeskedni, ha azt előnyösnek ítéli. A demokrácia egyik legmeghatározóbb sajátossága a szólás- és véleményszabadság.
A vezetőket a nép választja, a koordinátorok csak megbízottak lehetnek, akiket időlegesen, visszavonhatóan és körülírt hatáskörrel választanak meg, feltételezve a kompetenciájukat, és mivel a demokráciát a törvények uralmának kell jellemeznie, a vezetőknek csak az ezek által biztosított keretek között van hatalma. A piac lehetővé teszi, hogy a fogyasztók vásárlásaikkal és vásárlásaik megtagadásával szelektáljanak a számukra leginkább kompetensnek tűnő szolgáltatások és vállalkozások között.
Az antik demokrácia
Arisztotelésznél a demokrácia az arisztrokráciát váltotta fel – ennek a korcs formája, az oligarchia - és ennek ellentéteként jelenik meg, mint a [politeia] szintén eltorzult formája. A sokaság uralmát nem a modern legitimációs alapon részesíti előnyben, hanem a magasabb rendű döntéshozatali képesség alapján. Platón még igen fiatalon csalódott a demokráciában.
Az ő értelmezésében a demokráciát a nép rosszul értette, a szélsőségességig fokozza, s így a szabadságból szabadosság lett, ami szerinte egyáltalán nem felel meg az demokrácia erkölcsi és ideológiai elvárásainak. Mindketten úgy vélik, hogy a demokrácia, mint államforma, nem megfelelő.
A modern demokrácia
A tizenhetedik században igencsak megoszlanak a vélemények a demokráciával kapcsolatban. Thomas Hobbes egyetlen személy szuverenitását tartotta hasznosnak, de ezt egy, a nép által kötött "társadalmi szerződésből” eredeztette, azaz itt jelenik meg a nép akaratából választott vezető „kezdetleges elve”, mivel ez nagyjából azt jelentette, hogy a meglévő jogokról az egyén lemond az állam javára a közös érdekekért.
John Locke szerint az eredetileg természetes állapotban (szabadság) élő emberek társadalmi szerződést kötöttek természetes javaik védelmének érdekében, így a kormányzás a kormányzottak megegyezésén alapul. Jean-Jacques Rousseau beszél először a szuverenitás elméleti alapjáról, és a nép-szuverenitásról.
Ez azt jelenti, hogy a nép a hatalom birtokosa, részt vesz a hatalom gyakorlásában. Ez az elmélet érvényesül napjainkban is, és a demokrácia különböző típusai is ebben a formában nyilvánulnak meg. A fő végső hatalom hordozója a nép. A népszuverenitás elve a demokrácia különböző formáiban érvényesül.
A népszuverenitással a köztársasági államforma harmonizál a legjobban, mert kifejezi, hogy az államfői jogokat gyakorló személyt vagy szervet a nép bízza meg meghatározott időre az államfői jogok gyakorlásával, és a tevékenységéért szűkebb vagy tágabb értelemben legalább jogilag felelős. Két általános formája valósul meg jelenleg a világon: a közvetett demokrácia és a közvetlen demokrácia.
Millnél jelenik meg először a tömegdemokrácia, amely nézetei szerint megszüntetné a modern demokrácia ellentmondását, a szegények és gazdagok közti éles különbséget. A parlamenti demokrácia előzménye az abszolút monarchia. Típus szerint lehet többségelvű vagy konszenzuális parlamenti demokrácia.
Bánfalvi Bendegúz
A mi demokráciánk
Apám és anyám a háború elején születtek. Dolgoztak keményen és közben őrölte fel még az idegüket is a társadalmi kísérlet hazugsága, amiben élni kényszerültek. Mi a húgommal egy szerencsésebb nemzedékben láttunk napvilágot. A 70-es és 80-as években került mindig elég gulyáskommunizmus az asztalunkra, a mi szüleink és rokonaink már nem suttogtak félve a szomszédok előtt, és a mi barátainknak és osztálytársainknak már nem tűntek el családtagjai.
Egyre gyakoribbak lettek viszont a szabad szombatok, amiket az Úttörő Házban tölthettünk ingyenes rajz és ’Ügyes kezek’ szakkörben, néptáncon és evezésen. A nyári szünetekben pedig a rokonlátogatás mellett ott voltak mindig a beutalós nyaralások és a táborok is. A gimi előtti nyáron a leveleki nagyszülők, a Búbánat-völgyi olvasótábor, a balatonlellei gyári üdülés, Csillebérc és Zánka között alig volt elég idő átpakolni a kis bőröndömet.
Jó, kezdett azért szemet szúrni nekünk már gyerekfejjel is egy-két rendellenesség. A vasárnap délutáni esztergomi családi sétáink alatt bújócskázhattunk lent a Duna parton, fönt a Várhegyen, a Bazilikánál bárhol, de a Sötétkapunak még a közelébe sem engedtek minket. „Ott vannak azoroszok” volt a magyarázat, de azt már csak 16 évesen tudtam meg egy idősebb szomszéd sráctól, hogy mi történt ott ’56-ban.
Tinédzserként nem kérdeztük mi, hogy miért nem árulnak a helyi könyvesboltban lemezeket azoktól az együttesektől, akikért rajongtunk, csak annak örültünk, hogy volt egy barátnőnk, akinél átmásolhattuk őket NSZK-ból kazettákra.
Amikor annyit megkérdeztem anyutól válaszra várva, hogy miért van a belvárosi átjáróházban az alattunk lakó gyermektelen fiatal házaspárnak ugyanakkora lakása, mint nekünk és egy másik négy fős családnak együtt véve, ő csak csendesen kisimította a hajam az arcomból.
Később megkaptam erre is a választ a Zsivágó doktorból, majd még jobban megértettem az államosítás élet- és lélekromboló hatását, amikor mentünk anyuval a kárpótlási jegyekkel licitálni egy kis telekre a nagymamája beszántott gyümölcsöse helyett.
Az évek során aztán tovább gyarapodtak a miértek… Miért nem választhattam egy részletet az Advent a Hargitán egy indigós gépelt másolatból egy nyilvános felolvasáshoz szövegnek? Miért nem találtunk meg minden regényt az egyetem ‘nagy’ könyvtárában, ami pedig megvolt az angol tanszékében angolul? Miért kellett tüntetnünk a nagymarosi vízlépcső még számomra is egyértelműen pusztítása ellen? Azt már értettük, hogy a dunántúli biciklitúránk alatt miért tekertünk el elhagyott Trabantok hosszú sora mellett 1989 nyarán.
Végzős egyetemistaként tudatosodott bennünk végül, hogy amit mi a mindennapok szintjén addig főként a kulturális szabadság hiányaként éltünk meg, az alapvetően a demokrácia hiánya volt. Évközben eljöttek az új pártok képviselői az egyetemre, igazi emberekkel igazi viták voltak. Akkor, hogy hirtelen már nem az elmúlt évtizedek hivatalos propaganda szócsöveivel, az unalmas újságok élettelen sablonjaival álltunk szemben, egyik napról a másikra politikailag aktívak lettünk.
Volt több párt, izgalmas kampány. Szinte hihetetlenkedve néztük amint a mi szavazatunkért vetekedtek egymással, hogy számított hirtelen, hogy mi mit gondoltunk. Az igazi választás joga persze felelősség vállalással is járt, követtük a sajtót komolyan, hogy a lehető legjobb döntést tudjuk hozni.
Az első szabad választásokkal 1990-ben kétséget nem tűrően bekövetkezett a rendszerváltás, beköszöntött a demokrácia. A lelkesedés mellett viszont sajnos elkerülhetetlen volt a csalódás is. Teret kapott megint a széthúzás, több pártos lett a támadás is, újra rá kellett jönnünk, hogy nem is olyan egyszerű kompromisszumot hozni. Azóta megtanultuk, hogy gyakorolni kell a demokráciát is…
Tornai Emese
Comments